A Romániai Magyar Keresztyéndemokrata Párt 1994 tavaszán felkért, hogy a jogi személy nemzetiségei fogalmát, elméletét és gyakorlatának módszerét dolgozzam ki. Mivel én magánjogász nem vagyok, és nem látok úgy, hogy alapkutatásokat végezhetnék, azt ajánlottam, hogy a kérdéssel forduljanak a Független Jogász Fórumhoz. Tudtommal ez meg is történt, de még semmi eredménye. Most a MAG elé terjesztem a kérést, juttassa el a RMKDP kérdését a Jogtudományi Intézethez, az egyetemek jogi fakultásához, hogy szakjogászok tudomást szerezhessenek róla. A MAG jogászai tekintélyük latba vetésével szervezzék és támogassák a tevékenységet, hogy a jogi személy nemzetisége kérdéskör – lehetőleg még ez év vége előtt – kidolgoztassék, és az illetékes fórumok elé terjeszthető legyen.
A személyi jellemzők közül a mai jog általában csak az állampolgárságot alkalmazza a jogi személyekre. Az egyházak és művelődési intézmények vallása, illetve anyanyelve logikusan megállapítható bár, de a tételes jog rendszerint ignorálja. A történelmi jog Magyarországon is – nemcsak állampolgárságát, illetőségét, vallását és nyelvét, de nemzetiségét is ismerte nemcsak magánjogi társulatoknak, de a közületeknek is. A nemzetiségi és helyhatósági testületek privilégiuma messzemenően biztosította a személyi jellemzőkből folyó jogait és kötelességeit a jogi személyeknek is.
A határon túli magyarság érdekvédelmében felbecsülhetetlen fontossága van ma annak, hogy melyik intézmény, alapítvány, vállalat milyen nemzetiségűnek tekintendő. Ezért kérem mindenki segítségét.
Kolozsvár, 1996. június 11.
Dobai István
a Romániai Magyar Keresztyéndemokrata Párt
jogi tanácsadója