Nincs értelme kutatni azt, hogy a Magyarok Világszövetsége miért működik rosszul, vagy miért nem működik, hiszen mindenki látja az okot: annyi mindenféle célt tűzött maga elé az MVSZ, hogy azokat a legjobb szervezéssel sem lehet együtt megvalósítani. Nézzük meg, melyek azok a legfontosabb célok, amelyeknek a megvalósítására még jó eredmény reményében lehet vállalkozni. Az elsőrendű cél a Földön mindenfelé élő magyar nemzet valamilyen célszerű közösségbe szervezése a nemzeti identitás alapjául szolgáló hagyományok megőrzésére, a másik a világ magyarjainak tájékoztatással, gazdasági, társadalmi és művelődési információkkal való ellátása, a harmadik pedig a világ magyarjainak az óhazával és egymással való kapcsolattartása. Tehát, ha nem lesz más ezekkel össze nem férő cél, elegendő lesz három magyar nemzetközi szervezetet létesíteni:
- A nemzeti identitástudatukban veszélyeztetett magyarok számára – lévén a nemzet egyetemes művelődési közösség, az anyanyelvi, származási, történelmi hagyományokat és magát a nemzethez tartozást értéknek valók közössége – művelődési, összefogó szervezetet kell létesíteni. A más népek (zsidók, görögök, örmények) nemzetközi kulturális szervezeteinek mintáját és az eddigi magyar hasonló intézményeket tanácsos követni. Szerintem a csaknem azonos célú, 1885-ben alapított EMKÉ-t (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) kell globálissá tenni Egyetemes Magyar Kulturális Egyesület néven, EMKE (Hungarian Global Cultural Union). Székhelye az ENSZ mellett New Yorkban, vagy az UNESCO mellett Párizsban legyen, egyrészt adminisztrációs célszerűségből, másrészt azért, mert elsősorban a szétszórtságban élő magyarság szolgálatát kell ellátnia. Szigorúan politikamentes és nonprofit magánjogi társadalmi szervezetként kell törvényesen bejegyeztetni, minden olyan országban, ahol a tagszervezetek száma ezt igényli. A szervezet előtt álló művelődési feladatok mennyisége és minősége szempontjából – az MVSZ eddigi gyakorlata szerint is – a Föld országai három csoportra osztandók: Magyarországon a magyaroké az állam, a területi és helyi közhatalom, szilárd mindenkire kiterjedő közületeik, egyházaik és intézményeik vannak, és tetszés szerint létesíthetnek közhatalmi akarattal, bármikor, bármilyent. Itt csak a művelődés műkedvelői, önkéntes, amatőr, civil, azaz nem intézményes, nem hivatásos, nem javadalmazott tevékenységeinek a szervezése és támogatása vár az EMKE-re, míg ezeket is majd az államra vagy más intézményre bízhatja. Nem lebecsülendő fontosságú feladatok ezek, ha meggondoljuk, hogy Magyarországon hiányzik a tudományos, művészeti és a sportoló műkedvelőknek még a nyilvántartása is, nemhogy pártfogó szervezetük volna. A történelmi Magyarország utódállamaiban a magyarságnak vannak autonóm történelmi szervezetei, egyházai, intézményei és az államok is jól-rosszul ellátják a legfontosabb közművelődési, oktatási feladatokat. Az EMKE-re itt csak az állam és az egyházak, meglévő közintézmények által el nem végzett művelődési tevékenységek várnak, sajnos, a nemzeti identitás megőrzése szempontjából a legfontosabbak is, amelyek a többségi nemzetek hungarofóbiájának kivédésére és ellensúlyozására szolgálnak. A harmadik csoportba tartozik a Föld többi része, a szórványmagyarság területe, ahol a magyarságnak sem közhatalma, sem autonóm történelmi szervezetei nincsenek. Az EMKE a világon mindenütt a maga segítő, szervező gyámi szervezetébe vonja a magyar közösségeket, egyházakat, egyesületeket, klubokat, anélkül, hogy a tagszervezetek autonómiáját bármiben is érintené – ha ezt az illetők elfogadják. Mindenütt, ahol szükségesnek látszik, magyar művelődési közösségeket alapít. Szervező tevékenységében igénybe veheti a már meglévő közösségek, a magyar külképviseletek, egyházak és más népek hasonló egyesületeinek a segítségét.
Az EMKE szervezete, tagsága és tisztségviselői is a feladatok szerinti három formában rendeződnek. Magyarországon besorakozik a Művelődési Minisztérium által koordinált, állami költségvetési többi tevékenység közé, – szerintem – magánjogi (önkéntes, civil) egyesületként, javadalmazás nélküli, tisztségviselőkkel. Az utódállamokban a javadalmazott ügyintézők munkája nem nélkülözhető, dologi kiadásaik is nagyobbak lehetnek, ezért költségvetéssel működő EMKE szervezetet, országos titkárságot igényelnek. A tevékenység koordinálására a meglévő történelmi szervezetek, intézmények vezetőiből és képviselőiből álló tanács gondoskodna. Ez az elv érvényesülne a szétszórtságban élő magyarok EMKE szervezeteinél is, mindenütt a helyi sajátosságok legmesszebb menő tiszteletben tartásával. A világszervezet egész tevékenységét a szervezet központjában működő, magas diplomáciai képesítéssel és gyakorlattal rendelkező igazgató (mediátor, koordinátor), megfelelő segítőszemélyzettel és az egész világra kiterjedő tekintélyű személyekből álló elnökség ellenőrzése alatt. Célszerű az elnököt a politikamentesség biztosítására a diaszpóra csoportból választani. Magyarországon jó volna pártoló, védnöki testületet létrehozni: elnöke a magyar államfő, tagjai pedig az országgyűlés elnöke, a miniszterelnök, a külügyminiszter, a művelődési miniszter, a történelmi egyházak első tisztségviselői, az akadémia és más központi művelődési intézmény vezetői, valamint a világszervezet elnöke, igazgatója és minden országos szervezet vezetője. Adminisztrációs feladatairól a külügyminisztérium gondoskodna. A védnöki testület gondoskodna az egész EMKE-tevékenység pénzügyi ellátásáról.
- A világ magyarságának információkkal való ellátására, tájékoztatására a Magyar Állam létesítsen nemzetközi tájékoztatási irodát – lehetne a neve Carphatia Information – bevallott gazdasági célokkal. A magyar állami hatóságok és más szervezetek, valamint az EMKE állandó megrendelői volnának az információknak, a világ magyarsága teljes nyilvántartására, a mindenkit érdeklő munkapiac és vállalkozási lehetőségek, munkaközvetítés, tőkeközvetítés, nem utolsó sorban a művelődési és művészeti nemzetközi tevékenységek információira vonatkozóan. Nyilvánvaló, hogy az EMKE-nek minden tagszervezete és minden hozzátartozó egyén elláthatja a Carphatia Information helyi ügynöki teendőit.
- A világ magyarságának az óhazával és egymással való kapcsolattartását egy erre a célra szervezett nemzetközi utazási iroda láthatná el a legjobban. A cég nevéül szerintem a Duna-Tisza Tour név lenne a megfelelő. A magyar állam kezdeményezné ezt a vállalatot, lejegyezné részvényeinek egy részét, csatlakozna hozzá részvényesként minden mostani magyar utazási iroda, együttműködési szerződést kötne a világ minden arravaló idegenforgalmi vállalatával. Amelyik sarkában a világnak nem volna a szerződéses vállalatok közül másnak ügynöksége, a Duna-Tisza Tour a helyi EMKE-re támaszkodva szervezhetne utazási irodát.
A Magyarok Világszövetsége újjászervezésére ez a vázlatos javaslat egyéni, magánvélemény, egyike a világon mindenütt élő magyarok számtalan véleményének. Az MVSZ szervezőit senki és semmi nem kötelezi ennek a figyelembevételére – csak a józan belátás és az egyéni becsület. Az érdekeltek véleményének meghallgatása nélkül ugyanis nem lehet helyesen dönteni.
Kolozsvár, 2000. szeptember 7.
Dobai István
a nemzetközi jog doktora