Kérdés: Ön 1995 őszén személyesen átadott emlékiratban kérte Göncz Árpád köztársasági elnököt, hogy kezdeményezze egy Határon Túli Magyar Tanács és ennek adminisztrációs kiszolgálására alkalmas Határon Túli Magyar Hivatal létrehozását. Ön szerint, tehát a határon túli magyarok gyámi képviseletének adminisztrálására nem alkalmas a jelenlegi Kisebbségi Hivatal, vagy a miniszterelnökség kisebbségi államtitkársága?
Válasz: A kérdésre a legfrappánsabb felelet az, hogy még a kezdeményezést kérő javaslatomra sem kaptam semmiféle választ. Hogy a Magyar Köztársaság Elnökének hatásköre még arra sem terjed ki, hogy kabinetirodájának utasítást adhasson egy emlékirat – akár negatív – megválaszolására, az végeredményében Magyarország alkotmányos belügye. Az azonban, hogy külföldi állampolgár, közte négymilliónyi magyar nemzetiségű, ne élhessen az anyaország népének tiszta szívvel adandó erkölcsi támogatásával, jogi képviselettel adott segítségével, egy megfelelő hatáskörű magyarországi hivatal hiánya miatt, az képtelenség. A jelenlegi Kisebbségi Hivatal hatásköre – ha egyáltalán van ilyesmi – nem terjed ki a határon túliak ügyeire. A kisebbségi államtitkár viszont – személyétől függetlenül – nem egyéb, mint minden hatáskör nélküli kisebbségi szóvivő. Egyetlen feladata az, hogy a hozzáforduló határon túli magyar szervezeteket és egyéneket kioktassa, milyen feltételekkel folyósít a magyar kormány pénzügyi segélyeket határon túliak számára. Eddig ezek a feltételek még mindig a határon túli magyarságot idegenként kezelő csonkamagyar ideológiának mindenben a kisantant-doktrínát szolgáló szempontjai szerint alakultak. Ez az egész tevékenység voltaképpen nem más, mint a határon túli magyarság elhallgattatása, és így merőben ellentétes nemcsak a határon túli magyarok érdekeivel, de az anyaország lakosságának érdekeivel és szándékaival is; következésképpen Közép-Európa stabilitásának a veszélyeztetése útján ellentétes az egész emberiség érdekeivel.
Kérdés: Miért nem sürgette Ön a választ emlékiratára mostanig?
Válasz: Egyrészt gyakran, a legkülönbözőbb utakon és módokon sürgettem a bármilyen választ, másrészt időt hagytam Göncz Árpádnak arra, hogy ígéretéhez híven kezdeményezze a Magyar Országgyűlésnél a javasolt szervek felállítását. Nyilvánvaló, hogy a magyar kormánynak és országgyűlésnek sok más gondja is van, de egyik sem előzi meg annyira a határon túliak ügyét, hogy másfél évig szóba se kerüljön. Most én kérdezek: Van-e olyan politikus Magyarországon, aki szemébe merne nézni azoknak a választóinak, akiknek azt ígérte volt, hogy szívén fogja viselni a határon túli magyarok ügyét?
Kérdés: Megismerhetnénk emlékirata tartalmát?
Válasz: Nincs többé okom rá, hogy ne hozzam nyilvánosságra. Tessék, itt van a teljes szövege.
Kolozsvár, 1997. február 22.