Dobai István feleletei a Varró János: Erdélyi sorsvallató című könyvében leírt rá vonatkozó állításokra
Kérdés: Mikor ismerte meg Varró Jánost?
Felelet: Mint Varró is írja, 1959 februárjában, a szamosújvári fegyház karanténcellájában. A Varró-csoport tárgyalása után, ugyanis ide hoztak és zártak összeg mindnyájunkat.
K.: Ön tanú volt a Varró János perének hadbírósági tárgyalásán a nélkül, hogy ismerte volna Varrót?
F.: Igen, mint ezt Varró János is írja.
K: Pontosan idézi Varró János az Ön vallomását?
F.: Részben. Azt, hogy „személyesen nem ismerem, de sógoromtól, Varga Lászlótól tudom, hogy a Bolyai Tudományegyetem tanára, szakmailag az egyik legjobban felkészült irodalomtörténész, magas képzettségű erdélyi magyar értelmiségi” – ha nem is szó szerint, de tartalmilag mondtam. Ami azonban a Varró írásában az után következik Varga Lászlóról és a „mi tervünkről”, az nem igaz, én ilyent nem mondtam, nem mondhattam, mert mi egyáltalán nem terjesztettük az erdélyi kérdés megoldására irányuló tervünket.
K.: Mi a helyzet Önnek a Varró János lakásán talált táskájával?
F.: Én csak a Varró János írásából értesültem elveszett táskáról, nem tudtam és nem tudok róla semmit. Engem vallatáskor sem kérdeztek e felől.
K.: Mi a helyzet azzal az „ominózus értelmiségi névsorral”, amelyben Varró János neve is ott lett volna?
F.: Semmit sem tudok semmiféle névsorról.
K.: Valahol szerepelnie kellett Varró János nevének az Ön iratai között, különben a Vád Honnan vette volna?
R: Hogy a Vád mit és miért állított, azt én nem tudhatom, találgatásokra pedig nem vagyok hajlandó.
K.: Mit szól Ön Varró Jánosnak Önökre vonatkozó minősítéséhez: „grandomániás őrültek”, „gyermekien naivak”, „környezetükre legveszélyesebb politikai ámokfutók”?
F.: Általában az Ötvenhatot elítélő kommunista kollaboránsok nem ezeket a kifejezéseket használják, hanem a „kalandorok őrültsége” volt a forradalomra alkalmazott kedvenc minősítésük. Nagyon fontos a Varró János által használt „legveszélyesebb” kifejezés, mert ezzel elismeri, hogy számukra, kommunista kollaboránsok számára, a legveszélyesebbek a barikád másik oldaláról, az Ötvenhatosok oldaláról, mi idealisták vagyunk, akik a Testvériség Forradalmáért, a szabadság eszméjéért őszintén lelkesedtünk, és az erdélyi kérdés békés megoldásáért még életünk feláldozására is készek voltunk. Meg is köszönöm Varró Jánosnak ezt a minősítést.
K.: Mit mondhat még Ön Varró Jánosról és emlékiratáról?
F.: Nagyon sokat mondhatnék a könyvről is, a szerzőről is és a Varró János-szindrómáról is, jó is volna beszélni, mert mi, akik a barikád másik oldalán voltunk és vagyunk, mindmáig nem fejthettük ki véleményünket, sem Ötvenhatról, sem annak szereplőiről. Azonban Varró János elhunyt, és tiszteletben kell tartanunk a „halottról vagy jót, vagy semmit!” szabályt. Ezért további kérdésekre csak Varró János jogutódának, Adonyi Varró Enikőnek egyenes kérésére vagyok hajlandó válaszolni. Sőt, a félreértések kiküszöbölése érdekében a kérdéseket csak közös ismerőseink: Dávid Gyula, Páskándiné Sebők Anna, Tófalvi Zoltán és Varga László közvetítésével fogadom, és feleleteimet is az ő közvetítésükre bízom.
Székelyudvarhely, 2010. június 27.
Dobai István